metakommunikatív performatív kompetencia


> metacommunicative Performative Competence


 

A metakommunikatív performatív kompetencia (MPC) a performanciához hasonlóan nehezen megfogható, efemer és vitatott kifejezés. Episztemológiailag az MPC a performancia aktuális elméletére és gyakorlatára vonatkozó kérdéseket vet fel. Az MPC a performanciát a kommunikáció szempontjából közelíti meg, ami a performanciára a kontextusaként szolgáló társadalmi-kulturális környezet strukturálását segítő jelentés-teremtő rendszerként tekint. Azt a szerepet írja le, amelyet a performativitás a valóság társadalmi felépítésében játszik. Azt a tényt is elismeri, hogy a performancia adott kulturális és történeti kontextusban jön létre, értelmezése pedig más kontextusban történik. E metakommunikációs diszlokáció teszi az értelmezést szükségessé.

Az MPC azokat a módokat is kifejezi, amelyekben az előadók és hallgatóságuk a kapcsolatukat irányítják. Olyan elvekre építkezik, mint amilyen például a kommunikáció elméletével foglalkozó Paul Watzlawick (1967) híres axiómája: nem lehet nem kommunikálni egymással. Ily módon az MPC metaelméletének lényege az előadó és a közönség közötti bináris megkülönböztetés összeomlása a közöttük fennálló szimbiotikus kapcsolat kiemelése érdekében. A Hans-Georg Gadamer (1975) „történeti tudat”-án belül megalkotott MPC rávilágít arra, hogy a performancia mint hagyományformáló struktúra e kapcsolattól való függőségén kívül és a társadalmi kontextusból kiszakítva nem érthető. Ezért kulcsfontosságú, hogy figyelembe vegyük az előadó-közönség kapcsolat megteremtésére szolgáló jelentésmegosztás és megtestesített kommunikációs információcsere megvalósításához a helyzeti folyamatokat és a kulturálisan performatív feltételeket.

Ennek az efemer kapcsolatnak az elmélete és folyamatos átalakító megértése alapvetően fontos a performancia jövőbeni felfogása és gyakorlása szempontjából. Az MPC azt jelenti, hogy résztvevő társteremtői szerepük újradefiniálása érdekében mind az előadó, mind a közönség túllép a jelentés-megosztáson, és eközben egymás érzékeire hat a közös tapasztalat performatív állapotának itt és mostban történő elérése érdekében. E tekintetben az MPC-t a performanciaelmélet elméleti szakemberei és az előadók is felhasználhatják az összes résztvevő mint társalany közötti demokratikus kapcsolat megértése és létrehozása érdekében.

 

Author and Translator: Deborah Newton